A tejcukorral ellentétben a gyümölcscukor (fruktóz) egy monoszacharid (azaz egy gyűrűből álló cukormolekula).
A gyümölcscukor-érzékenység tulajdonképpen a fruktóz felszívódási zavarát jelenti, amit az európai népesség körében gyakori, 35%-os előfordulás jellemez.
A tejcukor-érzékenységhez hasonló tünetek jelentkezése jellemzi. Gyakran társul tejcukor-érzékenységgel, és akkor kell rá gondolni, amikor a szigorúan betartott laktózmentes diéta mellett sem szűnnek meg a tünetek és a panaszok.
A fruktóz-intolerancia alapját a vékonybél hámsejtek felszínén elhelyezkedő fruktóz szállító fehérje működési elégtelensége képezi, amely miatt a bélüregben a normálisnál több gyümölcscukor marad, és ezt később a vastagbél baktériumai bontják le. Ez vezet az ételintoleranciákra jellemző tünetek kialakulásához:
- puffadás, felfúvódás
- hasmenés (ritkábban székrekedés!)
- gyakori szellentés
- görcsös hasi fájdalom
Gyakori, hogy a gyümölcscukor-érzékenység okozta tüneteket irritábilis bél szindrómaként értékelik.
A fruktóz-intolerancia kimutatására a már korábban említett hidrogén-kilégzési tesztet alkalmazzák: fruktóz tartalmú oldat elfogyasztása után a kilélegzett levegőben mérik a hidrogén koncentráció növekedését.
A „valódi” fruktóz-intoleranciát egy igen ritka betegség, amit veleszületett enzimhiány okoz: a májban található és a gyümölcscukor lebontását végző enzim (aldoláz-B hiány) működési zavaráról van szó. Gyümölcscukor fogyasztását követően hányás, alacsony vércukorszint, sárgaság alakulhat ki, vérzések jelentkezhetnek. Májmegnagyobbodás, magas szérum húgysavszint és következményes vesekárosodás jellemzi. Kezelését a teljes fruktózmentes étrend jelenti.